..legalábbis ha van eszük a biztonsági őröknek az Intersparban...

Történt ugyanis, hogy a "vásárlási lázam" a ruhás incidens ellenére sem csillapodott. Betértem hát némi vitaminért (értsd: gyümölcs) az egyik közeli Sparba. Bár nem szándékoztam sok dolgot venni, mégis bevásárló kocsival indultam a "pokolba"...(ez is valami gyerekkori berögződés lehet, de a kocsit ÉN tolom. Csak én. Bárkivel is menjek. Lehet, hogy ezután erről le fogok szokni?)
A nagyobb üzletek burkolt marketinges eszköze a háttérzene. Úgy módosítják a vásárló hangulatát, hogy észre sem veszi, mégis tudat alatt jobb lesz a kedve, ergo vásárolgathatnékja támad. (szerintük) Nálam éppen az ellenkező hatást érte el az éppen hallható szám - rettenetes nosztalgiázhatnékom támadt, így megálltam az út közepén, elgondolkodva könyököltem a kocsi "kapaszkodójára". Biztosan rendkívül bárgyú arckifejezést sikerült vágnom, mert egy darabig mindenki jó messzire elkerült. Aztán megérkezett Ő... Mint a nagy, romantikus filmekben, minden ezutáni dolgot lassítva láttam. Csak éppen nem azért, mert olyan jóképű lett volna, vagy kisportolt, vagy legalább egy öltönyös nagymenő. Ó nem. Egy betintázott, 120 napos "borostával" rendelkező ojjektum egyre csak közeledett felém. Már nem volt annyi időm, hogy a frontális ütközést teljesen elkerüljem. A kocsija jókora erővel lökte meg az enyémet, ami  rágurult a lábfejemre. (Hol máshol tartaná egy macska a mancsát, mint a kocsi kereke előtt, fék gyanánt? ) A fájdalom és a meglepettség együttes hatására abban a pillanatban egy - Jaj a lábam! - felkiáltással le is hajoltam volna dédelgetni sérült testrészem, azzal azonban nem számoltam, hogy az előbb még könyöklőként tökéletesen funkcionáló alkatrész útban lesz, már ami a homlokomat illeti. Így történt, hogy lehajolás közben még sikerrel le is fejeltem a kapaszkodót... A földön ülve már csak annyira futotta, hogy a plafont bámulva megkérdezzem feljebbvalómat, mégis mi a francot ártottam neki? Vagy úgy gondolta, hogy vicces lenne, ha az összes eddigi életem vétkeit ezen a héten torolná meg rajtam.
Az üzletből két ananásszal a hónom alatt, lesántulva és némiképp szédelegve távoztam. Kár, hogy kapaszkodón lévő piros spar embléma csak fél napig látszott a homlokomon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.