- Avagy hogyan költsed el két mozijegy árát egy filmre, amit sose nézel végig... -

Mondtam már, hogy film függőségem is van? Ezt leginkább a volt élettársamnak köszönhetem. Vele ugyanis napirend szerint minden áldott este megnéztünk valami audiovizuális tartalmat. (Ráadásul szigorú műfaji kritérium is volt: csakis thriller, horror vagy fantasy, esetleg sci-fi kerülhetett a palettára) Pár év alatt persze "kinőttük" a közeli videótéka választékát, aztán odáig fajult a helyzet, hogy a neten is ritkán találtunk "újdonságot"... 

Magány ellen pedig jó orvosságnak tűnt, hogy folytassam ezt a kedves kis hagyományt, legalább lesz mivel lekötni magam unalmas estéimen. Visszatértem hát kedvenc kis tékámhoz, onnan szemezgetek mostanság, hiszen moziban se voltam jóideje. Legalább van újra választék... A probléma csupán annyi, hogy újabban csukott szemmel "nézem" a filmeket. Beállítom a tévén az időzítőt, hogy 30 perc múlva automatikusan kapcsoljon ki, de csak a legritkább esetben bírom ki ezt az időt is ébren. Így fordulhat elő, hogy egy filmet legalább három napig kölcsönzök, mire a végére érek. De a tartalmát akkor se tudnám elmesélni, ha az életem múlna rajta...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.