Tegnap este váratlan meglepetés ért. Felhívott egy nagyon régen látott barátosném, hogy holnap - azaz ma - tartsunk csajos napot, menjünk el reggel vásárolgatni, nézelődni. Neki volt is apropója, a tesója ballagására keresgélt ruhákat, én pedig hülye lettem volna kihagyni ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy kiszabaduljak végre elefántcsonttornyomból. Ennyire régen örültem már valaminek, bár a kedves olvasók már ismerik az ilyesfajta tevékenységhez való hozzáállásomat. Mégis úgy éreztem, ez a nap az enyém lesz!

Szóval reggel a megbeszélt időben meg is jelent, kocsival vágtunk neki az aszfalt-kalandnak. Irány valami "shopping center"! Az első boltba betérve beleszerettem egy (fiú barátom szerint szemérmetlenül) rövid farmerszoknyába, hozzá találtam felsőt is, csak akkor vert le a víz, mikor megláttam, hogy ez a verzió is cipzáros. De neeeem! Csalánba kétszer ugyanaz a villám nem csaphat, úgyhogy most kivételesen minden rendben volt :) Ráadásul egészen pontosan négy, azaz 4 számmal kisebb kellett, mint az eddig megszokott méretem! Kellő alaphangulattal vágtunk tehát neki a többi butiknak. Pontosan három órával később megállapítottuk, hogy jó lenne némi kalóriabevitel is, ha már ennyit talpalunk. Enni egyikünk sem akart (mindketten hasonló testalkatúak vagyunk), de azért valami léleknek és toroknak üdítő az jól jönne... Ebből a megfontolásból célba is vettük azt a híres sárga M-es gyorséttermet. Ekkor a barátnőm felhívta rá a figyelmemet, hogy az egyik kasszás fiú már egy ideje engem vizslat. -"Gondolom azt várja, hogy a bamba tyúk kiválassza, mit is akar rendelni végre" - jött csípőből a válaszom. De váltig állította az ellenkezőjét, és azzal a felkiáltással lökött a hapsi elé, miszerint szakítás után az ember megtápázott önbecsülésének jót tesz, ha flörtölget. Hát jó, legyen. Rajtam nem fog múlni :) Pillogtam, fogkivillantós mosollyal rendeltem magamnak egy  csokis shaket, vásárlótársamnak diétás kólát. A srác először alig észrevehetően, majd egyre inkább zavarba jött. Nocsak - gondoltam magamban, és adni kezdtem alá mégjobban a lovat. Először csak a keresztnevén szólítottam, aminek hatására fülig vörösödött(de hiszen ott lóg mindegyiknek az ingjén az a vacak kis tábla). A tetőpont akkor következett be, mikor szemérmes mosollyal megkértem, hogy vésse rá a telefonszámát a poharamra, aminek reszkető kézzel próbált eleget tenni... egészen addig, míg a megdöntött pohár műanyag fedele le nem pattant, és mini csokis niagaraként el nem kezdett lefolyni a pulton a shake... 
Szerencsére a cipőm és a farmerom néhány tucat papírszalvéta életének feláldozásával megmenekült, így nem kellett úgy távoznom, mint akit lehánytak. Ettől függetlenül kissé megszégyenülten és persze telefonszám nélkül hagytam el a "tett színhelyét" ;)

Utunk tovább vezetett a boltok labirintusában. Meg is állapodtunk egy igen híres divatmárka kirakata előtt. Figyelmeztettem kedves barátnőmet, hogy ez nem az a hely, ahol ránk bármi is jó lenne, a legnagyobb méret ennél a márkánál köztudottan az XS. "Ugyan már" - legyintett, és már bent is volt. Szkeptikusan baktattam utána. Látni kellett volna az eladók tekintetét! Úgy éreztem magam, mint a Pretty Woman c. filmben a Julia Roberts által megformált utcalány karakter, aki betévedt a Rodeo Drive-ra... A pult mögött is eleve olyan nők álltak, akik derekának vastagsága alig vetekedhetett az én felkaroméval... Sebaj, felvettem a pókerarcot, és bőszen válogatni kezdtem. Néhány perc nézelődés után az egyik hölgyemény hangosan megkérdezte: - Vásárolni is óhajtanak?- Erre a barátnőm karon ragadott, elindultunk kifelé és az ajtóból még visszaszólt: - Majd visszajövünk, ha leadtunk egy negyvenest :DDDD

Hát így telt el a mai napom. Egyszerűen zseniális volt :) Köszönöm!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.