Azért a mai napot sem úsztam meg lelkizés nélkül. Mert az ilyenkor KELL. :) Most az "áldozat" a már sokszor említett fiú legjobb barátom volt, szegényt néha már komolyan sajnálom. Ezúttal azonban hihetetlen bölcseletekkel látott el, amit úgy éreztem, feltétlenül a nagyközönség elé kell tárni, hátha többen is okulnak belőle ;) 

A szakításról: .. most látható az a folyamat, hogyan lesz a NAGY Ő-ből kicsi "az"...
Párkapcsolatról: .. az mindig csak utólag derül ki, hogy ez is csak egy próbálkozás-féle volt...

És a záróakkord:
Én: Szerintem egyszer majd úgyis te leszel a férjem...
Ő : ÉN???! Én BIZTOS, hogy nem! :DDDD
Azt hiszem ez mindent elárul... ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.