És igen, egy újabb sztori, csak azért, mert annyian kértétek...

Ma megéheztem. Olyan jóféle gyorséttermi szemétre. Panírozott királyrákra á'la Burger King. El is mentünk kocsival a legközelebbi drive-ba. (Aki nem volt még, annak elárulom: a BK ellentétben riválisával amerikaiasra vette a figurát. Nem ablakban kéred élő embertől, hanem a földből kinövő, képernyővel ellátott "oszlophoz" beszélsz, mikor a rendelést feladod. Tudod, mint a Frédi és Béniben vagy az amcsi filmekben - ennek még később fontos szerepe lesz a történet szempontjából :D )
Naszóval már majdnem odaértünk a rendelést felvevő "oszlophoz", mikor elindult a nyálelválasztásom a sok gusztusos tábla láttán. Meg is jegyeztem: Ma annyit akarok zabálni, hogy hányingerem legyen! Erre a kedves sofőröm, barátom megjegyezte: Akkor egy hánytató menüt rendeljünk neked. Bár a poén halovány volt, kitört belőlem a röhögés, abba se bírtam hagyni. Odagurultunk a mikrofonos izéhez, mire a srác feladta volna a rendelést, amennyiben én nem szólok közbe: - Egy hánytató menüt kérnék! - Olyan röhögőgörcs jött rám újra, hogy szegény nem bírta elmondani, mit is akarunk, csak a felét, azt is nagy horkantások közepette a visszafojtott nevetéstől. Ömlött a könnyem, előregörnyedve fuldokoltam, úgy nevettem. Néha kell ilyen is :) A kiadó ablaknál a szolgálatban levő srác furcsán nézett ránk, külső szemlélőként valóban nehéz lehetett eldönteni, hogy sírok-e, avagy csak szimplán valami roham tört rám, úgy hajladoztam és kapkodtam levegőért, miközben patakzottak a könnyeim. Minden esetre átvettük a kaját, és a kísérőm szomorúan konstatálta, hogy bizony pont a saját részét nem tudta már elmondani, úgyhogy ha már így elviháncoltam a rendelést, leszek szíves befáradni érte a kajáldába...
Szépen beballagtam, a kasszás csajtól kértem elvitelre a cuccot. Erre a belső részről egyszercsak kikiabál a rendelést felvevő srác: Gyerekek, az előbb kint valami csaj úgy röhögött, mint akinek elmentek otthonról! Na... gondolhatjátok. Több se kellett nekem, először csak felvonyítottam, és ott fojtattam, ahol abbahagytam :D A kasszás csaj fülig vörösödött, bizonyára felismerte bennem az említett pácienst, de szerencsémre igen hamar ő is elkezdett nevetni, végül a pult két végébe kapaszkodva görnyedeztünk :D

Vigyázzatok, a jóked ragadós :D
Már csak azt sajnálom, hogy a srác nem jött ki, és nem szembesült velem :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.