Már az ősidők óta tagja vagyok az egyik legrégebbi magyarországi internetes társkereső oldalnak. Kb. 97-re datálnám az első regisztrációt. Istenem...a régi szép idők! (Ha még rémlik valakinek az IRC, ICQ és hasonlók :D ) Bőven a sulinetes időszak előtt egész jó kis társaság volt ott.  Mondhatni családias légkör uralkodott, hiszen akkoriban még nagyon keveseknek adatott meg az otthoni internet elérhetőség. A mai napig a fülembe cseng a modemem prüttyögése és sistergése :) Zsenge kamaszkoromat leszámítva sosem kerestem ott társat. Igazándiból néhány randin kívül nem is jártam akkor se sikerrel, az átlag életkor legalább 10 évvel az enyém fölött volt. (Akkor még mit zavart ez engem? :D) Érdekes módon ettől függetlenül mindkét meghatározó és hosszú párkapcsolatom az interneten kezdődött, mikor éppen mindent keretem, csak társat nem. A "sors" néha furcsa helyzeteket produkál.
Visszatérve az adott oldalhoz... Egy-két-három évente azóta is ellenőrzöm, hogy él-e még a regszitrációm. Olykor maradok pár napig, de leginkább csak sopánkodni, mennyire felhigult a társaság, és a régi ismerősök már ezer éve nem járnak vissza, a legtöbbjük törölt is. No hát unalmas óráim kitöltése okán ismét felkeveredtem az internetnek eme "gyöngyszemére". Konstatáltam, hogy az elmúlt 10 évben semmilyen újítást nem vezettek be, gyakorlatilag az oldal arculata, technológiája és minden pontosan ugyanolyan, mint 1998-ban. Talán ez az egyik oka annak, hogy finoman fogalmazva haldoklik? :) Ki tudja... Minden esetre én nosztalgiáztam egy sort, és nem számoltam azzal, hogy bárki is rám írna. (most sem társkeresési céllal léptem be)

Aztán mégis megjelent villogva a kis boríték ikonka. Már a feladó nickneve is elborzasztott, de azért a kíváncsiságom győzött, megnyitottam az üzenetet. A következő "sokk" akkor ért, mikor köszönés és mindenféle udvariassági formulák mellőzésével egy kép fogadott, méghozzá az illető "nemesebbik szervéről". Na gondoltam magamban, ez aztán az in medias res kezdés. Nem pazarolja a srác az idejét. Nem válaszoltam vissza, azt hiszem az ilyesmire nem is lehet kultúráltan. Körülbelül 2 perc múlva jött egy újabb üzenet. "Nem tetszett amit láttál, azért nem írtál vissza?" Igyekeztem kedvesen megfogalmazni a delikvensnek, hogy nem igazán érdeklődöm iránta. Sőt, jelen pillanatban senki iránt nem érdeklődnék. Nem vette az adást. "Legalább próbáljuk ki" - szólt a válasz. Megköszöntem szíves felajánlását, és újfent visszautasítottam. "Nem akarlak feleségül venni, csak egyszeri alkalomról lenne szó" - próbálkozott tovább. Ezt már figyelmen kívül hagytam, de rövid időn belül további 10 üzenet villogott rendületlenül a postaládámban. Végül írtam neki, hátha ezzel már végérvényesen elzavarom a kellemetlenkedőt: "Azt hiszem most jöttem rá, hogy leszbikus leszek!" És mit ad isten, erre is jött válasz: "Tényleg? Akkor csinálhatnátok a hugommal, én meg közben kukkolok"....
Azt hiszem ide se nézek fel újra két évig :)))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.